A SZERELEM ÖZVEGYE

A szerelem özvegye

A szerelem olyan mint a méreg,
egy kicsit édes, sokszor savanyú,
roncsolódnak a tüzes véredények,
mert minden frigy, - csöndes háború.
Hamis szavakkal teleírt lapok,
láv-sztorik fogják a fejüket,
csődbe ment kedves hódolatok,
csiholgatják a hideg köveket.
A szerelem lágy pora kavarog,
kőbe vésem, végül szótáradba,
leomlott falak, szent objektumok,
ahol beleöregszem jóslatodba.
Bevallom már térdre kényszerített,
szeretetével a gőgös tagadás,
mert az öröm, engem is megillet,
menetrend szerinti feltámadás.
Azért mégis csak eljön magától,
szerelem lesz bitorló halálod,
kifosztott vérem sejtedben lángol,
mennyi jaj üvöltöz, hideg pólyádon.
Parazsad üszkös, szerelmed pucér,
üres oltárunk káromlója vagy,
meghaltunk, mert száműzött a vér,

és szívemből a bánat felfakad.