Adósok hangján

Adósok hangján

Teremtés erein az élet átrohan,

s a pokol önt mérgező levet, -

az emberélet útjának felén,

kétszínű játszma még meddig mehet?

Aggályok kígyómérge fojtogat,

holnap halálod végleg megvakít,

a szél dudva közé szórja porodat,

s apró ízekre tépi sorsod magvait,

mert itt a lélek, magányba marad,

összetör az élet, csak velünk perel,

adós módján kell élned, kölcsönön,

képzeld, nem vagy, - örülj, hogy létezel.

Ezrével oszlanak földi kételyek,

semmibe szárnyal bölcsességmagom,

bűvös hang, mit varázs-szellő kohol,

amit összetart, sejtjeimben az atom.

Holnap még nincs, tegnap már halott,

a világ tovább forog jámborul,

mely szétoszt rétet, sivatagot,

s a lelkek mélyén fosztogat gazul.

Ti bölcs írástudók, szent fráterek,

tudjátok, a Gyehenna riasztó verem,

a gyalázatban porrá omoltatok,

kábulat küszöbén, sötét út-felen…