EMLÉKEZNI ILLIK

Emlékezni illik

Megint leomlott Róma, és Babilon,

egykedvű vagyok, és gyanakvó, -

imáim fogytán, kiszáradt a frigy,

nem hat a bor, sem az altató.

Hamis csillagfények büntetnek,

csatázok szétparázslott magammal,

szerelem fekélye zálogba vett,

a rothadás boldog kulcsaival.

Hideg telek pusztítják szívedet,

a közöny csattogása ismeretlen,

valaki hazudott mint a könyvek,

aki mindent lát, meg se pisszen.

Ma nekem csak emlékezni illik,

édes bánat szaggat meg förgeteg,

tavaszidőm elfogy tovasiklik, -

mint balta, csapnak le a kezek.

Látom, halott anyám megint sirat,

szegény Ambrust a szentek fogják óvni,

könnyeitől a bőröm kivirágzik,

s nem sejtitek, hány életet ólt ki.

Kezdem megszeretni a keselyüket,

korom ízű a betevő falat, -

a hallgatás egyre jobban viszket,

de halott anyám csak sirat, sirat.