IMA A HOLNAPÉRT

Ima a holnapért

Emléke vagy a bús szerelemnek,

csak egyre nő a végtelen távol,

lelkem új életre süvegeltem,

mert jönni fog, kinek szeme, szíve lángol.

Bölcs hegedűm sirasd el most csendben,

aki volt, s ki nem tér vissza többé,

templommá szentelődik mentem,

ha bús szerelem arcom befödné.

Parányi csepp volt amire vágytam,

arcod előtt leborultam térdre,

én a vak szerelem mostoha fia,

fél életem ültettem szívébe.

Sokáig tartogatlak szentélyemben,

te lettél a szerelem küldöttje,

s én a pokol katonája lettem,

új csókra, új szerelemre gyönge.

Édes álmok, hol vagytok ti mostan,

mert sírig zuhant a balga lélek,

 de egy pillanatra fölsóhajtoztam,

és elrepülök, mint a seregélyek…